rosemaring

Bob Dylan Nobel díjat, Nyilasi Misi pakkot, Anya hármast és infarktust kapott. Ki, mit érdemel. Ja, semmi, a gyerek nemrég hazahozta az első iskolai értékelését. Amúgy persze minden rendben van, teljesen elégedett vagyok vele, okos, ügyes kislány, szereti, csinálja, jól halad, lelkes, jó suli, jó…

Vagy öt. Vagy hét. Mindenesetre ez a korosztály. Én évek óta figyelem a saját gyerekemet, minden alkalommal azt gondolom, hogy nem tud nekem meglepetést okozni, de hál’ istennek, minden alkalommal megcáfol. És amikor már épp elhitetem magammal, hogy ez innen már csak jobb lesz, hiszen a gyerek egyre…

Összevesztem a gyerekkel. Illetve dehogy vesztem össze: eltorzult, idióta, vörös fejjel üvöltöttem a …… a franc se tudja, miért. Senki a világon nem tudja úgy felkúrni az agyam, mint Ő. Ja, de: az apukája. „Ingrid Sjöstrand – Meg ne próbáld! Meg ne próbáld! - mondja apa, és nagyon szigorúan néz…

  Nálunk a kiskorú gyermek (és a hozzá tartozó 2 db. szülő) abban a kivételesen szerencsés helyzetben van, hogy rendelkezik egy állandó harckészültségben lévő és bármikor bevethető, teljesen felfegyverzett nagymamával. Ennek folyományaként a fent említett kiskorú minden nyáron 3 hetet tölt a fent…

Ugyan mar, a nyulak nem hordanak cipőt! - mondom, miközben kékre színezem nyúl asszony főkötőjét.... A hétköznapi paradoxonok útvesztőjében kóborolok.... Sétálunk az utcán: - Rozi, ne csalinkázz azzal a bringával, egyenesen menj, nem látod, hogy kanyarodik az út? Épp a vacsorával hadakozunk: -…

Szeretek neki mesét olvasni. Jó, van úgy, hogy a pokolba kívánom, fáradt vagyok, nyűgös vagyok, csendet akarok, tele a tököm a nappal, a világgal, az élettel, esetenként az urammal és néha bizony vele is, de a mese akkor sem marad el. Legfeljebb lepasszolom a lehetőséget apának. Mert mesét olvasni…

Bakker, le fogja tépni a fejét! Bekapja a haját, beletekeredik a láncba, átfordul és letépi a fejét! Most meg felállt! Mi a búbánatos lófüléért állt fel? Megcsúszik, leesik, beüti és amikor felül, még hátulról is fejbenyomja ... és letépi a fejét.  Ja, semmi extra, csak játszóterezik a gyerek, ergo…

  Nagyon nehéz elfogulatlannak maradnom, mert én kütyüs vagyok. Nekem a telefonom és a tabletem az agyam, ha nem lenne, akkor valószínűleg az egész napomat azzal tölteném, hogy papír fecniket keresgélnék, amire hirtelen feljegyeztem a fontos dolgokat, vagy a zsebkendőmet morzsolgatva sírnék egy…

Nem lehetek a barátod Még nem. Majd később, amikor a saját életed éled, akkor. Mikor már nem függsz tőlem. Mikor nem kell korlátokat szabnom. Amikor már együtt felállított szabályaink és elvárásaink lesznek. Amikor már nem terellek, csak kísérlek. Amikor nem utat mutatok, hanem a háttérből nézem,…

Nos. Akkor az első, önvallomás jelleggel elkövetett fejezet után jöjjenek a konkrétumok. Azt hiszem, elárulhatok annyi bizalmas információt, hogy apuka picit nehezményezte, hogy ő valahogy kimaradt az előző történetből és még nem tudja, hogy ezt mennyire vissza fogja sírni, mert…

Rájöttem, én ott cseszem el, hogy mindig azt feltételezem, ennél nem lehet rosszabb. Hát nem a lófaszt. Megint csúszásban vagyok egy évvel, de már nagyon nehéz dolgom van, eddig olyan szépen, kézzelfoghatóan nyomon követhetőek voltak az események, jöttek egymás után, szépen…

-Ugyan Anya, nyugodj már meg! – mondja, és végig simít a fejemen. Hát a pofátlanságnak nincs határa: én éppen lecseszem, vörös fejjel kiabálok és ennek a fityfiritynek itten van képe nyugtatgatni…. és akkor még rá is kontráz: - Jaj Anya, ne hisztizz már! Téged szeretlek a legjobban a világon! Ugye…

Utódom formában van a héten.... - Anya! Apa kinek szokta mondani az autóban, hogy idióta? ( Nekem, általában….. )- Háááát…. azokra a bácsikra és nénikre szokta mondani, akik valami butaságot és veszélyes dolgot csinálnak az úttesten. De ez nem túl szép dolog, nem szabad…

Javítják a járdát a bölcsi előtt. Jövünk ki Rozival, a (szokásos) füttykoncert fogad.- Anya! Miért fütyülnek a bácsik? (Egymillió dolláros kérdés, ezt a titkot én 20 éve próbálom megfejteni)- Nem tudom szívem. Biztosan barátkozni szeretnének velünk. (Ahhha. Barátkozni.…

Baj van..... Én tisztességes falusi környezetben szocializálódtam, ha csak elmentem a kocsma mellett, annyit tanultam anatómiából és szexológiából, hogy Veres Pali bácsi sírva adta volna vissza a diplomáját, és ha egyszer kisípoltatná az ORTT, R2D2 legszebb nagymonológját kapnánk. Úgyhogy ragadt rám…

Van nekünk egy rituálénk: fürdés után a kiskorú kibogozza magát a törölközőből és pucér seggel rohangál a lakásban, hogy elkapjuk és poroljuk ki a popsiját, mint a kétfenekű dobot. Ezt a bájos momentumot kommunikálja az én sarjam eképpen a bölcsiben: " Engem otthon fürdés…

Itt van egy gyerek. Okos és gyönyörű és nem fél semmitől. A tenyeréből eteti a lajhárt, a zebrát és az elefántot. Megsimogatja az egy tonnás bölényt, könyékig eltűnik a falevéllel együtt a zsiráf szájában, minden féle méretű és fajtájú kutyát meg akar simogatni, ha…

Este, meseolvasás. - Anya, apa a te feleseged? - Nem szivem, apa a férjem. És én vagyok apa felesége.  - És én kinek vagyok a felesége? - Te senkinek. Majd ha nagy leszel. - Én az apa felesége akarok lenni!  - De apának én vagyok a felesége. - De én akarok apa…

Sétálunk haza a bölcsiből, mikor elfut mellettünk két lány. - Anya, ők hová mennek?- Mennek a Margitszigetre, futni. Megáll, utánuk néz, majd közli:- Hűha! Jó nagy seggük van! - aztán végigmér engem is és folytatja: - Neked nincs ekkora segged! Tulajdonképpen szép vagy.....…

Mivel egy évnyi lemaradásban vagyok magamhoz képest, így ez most az elmúlt esztendő rövid összefoglalója lesz, történetileg hűen, viszont nem feltétlenül időrendi sorrendben. Hosszú, de remélem, a végére mindenki számára nyilvánvaló lesz, hogy az élet kemény és kegyetlen,…

Budapest-Göd buszjárat, tömve. Dunakeszi előtt járunk, a büdös nagy pusztában, mikor hirtelen feláll az ülésben és kinyújtott karral elüvölti magát: - Anyaaa! Anyaanyaanya! Odanézz! Elefántok! És egy haaatalmas oroszlán! Mvvuuuáááááááá! (oroszlánüvöltés.....) A busz…

Szeptember. Ezerrel készültünk a bölcsibe, ami kb. azt jelentette, hogy én hülyére stresszeltem magam (rossz, rossz anya, lepasszolja a kölköt, minekazilyennekgyerek, picit túlpörögtem a dolgot), Rozi meg gyakorlatilag semmit nem érzékelt belőle, csak annyit, hogy már nem sokat kell…

    Vasárnap meglépett a játszótérről. Úgy, hogy öten(!) voltunk körülötte. Játszott a Noellel a homokozóban, mi „felnőttek” kint beszélgetünk a szélén, egyszer csak azt látjuk, hogy nem látjuk. -         Hol a gyerek?…