Bob Dylan Nobel díjat, Nyilasi Misi pakkot, Anya hármast és infarktust kapott. Ki, mit érdemel.
Ja, semmi, a gyerek nemrég hazahozta az első iskolai értékelését.
Amúgy persze minden rendben van, teljesen elégedett vagyok vele, okos, ügyes kislány, szereti, csinálja, jól halad, lelkes, jó suli, jó tanárok, etc., etc. …… erre hiányos a felszerelése. Az egyetlen dolog, amiért én felelek. Hát miért nem megyek én a picsába?
Jó, látom én, a fegyelmezettség sem az erőssége, nyilván meg kell tanulni betartani az alapvető (játék)szabályokat, de hát még csak hét éves, elsős, most került ki az ovi viszonylagos szabadságából a kötött rendszerű suliba, meg fogja tanulni, bele fog jönni, nem lesz gond… no de nekem már nem lesz több agyam! Most mi a búbánatot csináljak?
Körülöttem amúgy is van valami fura. Magam részéről egy dimenziókapura tippelek. Más magyarázat nincs arra, hogy amint valamit leteszek, azonnal eltűnik és a büdös életben nem találom meg többet. Lakáskulcs, telefon, táska, sapka, sál, kesztyű, mind összeolvad a végtelen univerzummal….Persze az uram szerint szimplán csak egy agyatlan, szétszórt picsa vagyok, de ilyen profán megjegyzésekkel nem lehet engem kizökkenteni, az univerzum a bűnös, punktum!
Már az is csoda amúgy, hogy én még életben vagyok, most meg a teljes (ami azért valljuk be, még nem egy minősítés…) agykapacitásomat lefoglalja, hogy a gyereket életben tartsam…..és igen, néha elfelejtek ezt-azt. Például elmenni a megrendelt matek füzetért. Esetleg Rozi szól rám az ágyból, fürdés – fogmosás - meseolvasás után, hogy „Anya, elfelejtettünk vacsorázni. „ – ó, a picsába.
Pedig nagyon igyekszem, esténként átnézem a táskáját, kihegyezzük a ceruzákat, megcsináljuk a (ritka és alkalmi) házikat, kikészítem a tornacuccot, csomagolok kaját….. aztán valahol, valami elcsúszik.
És arra sem számíthatok (még), hogy ő megjegyezze és továbbadja, ha bent valami hiányzik, bár, az igazsághoz hozzá tartozik, jobb esélyekkel indul ebben a versenyben.
Persze hosszú távon azért ez a megoldás - és nem azért, mert az anyjának annyi esze van, mint egy átlagos szobanövénynek, ha a sarokban felejted, és néha megöntözöd, évekig elfotoszintetizál, csendeskén… - hanem azért, mert a cuccai rendben tartása, a sulira való felkészülés az ő dolga, az ő feladata, az ő felelőssége. Ez hosszú és fáradtságos folyamat, de mivel jelenleg motiváltabb, mint én vagyok, megpróbálom meglovagolni a helyzetet és már most arra trenírozni, hogy eljön majd a pont, ahol ez már az ő hármasa lesz, nem az enyém.
Nekem elég a saját púpom: én magam. Komolyan, ha nem töröm el, akkor elhagyom, elrontom, leöntöm, elejtem, legvégső esetben felgyújtom…. bármit. Illetve nem én. Az univerzum!
Igen, ez lesz az újévi fogadalmam! 2017-ben agyat növesztek!
