Anya gondterhelten meredt maga elé, észre sem vette a kapualjból elé forduló Halált - aki ezt jó érzékkel kihasználva villámgyorsan el is tűnt a balfenéken. Legalábbis tűnt volna, de csak pár lépést sikerült tennie, mikor siettében felrúgta a járdán terpeszkedő, gyanúsan izgatottnak tűnő szemetest. Tarka macskafolyam hömpölygött ki belőle, felháborodott vernyákolással, a kuka pedig hatalmas robajjal dőlt rá az úttestre.
Anya összerezzent ijedtében, de mikor meglátta az életükért küzdő macskákkal borított Halált, megkönnyebbülten elmosolyodott.
- De jó hogy itt vagy! Megyünk a postára! – mondta, és már húzta is maga után a tiltakozni képtelen, szanaszét karmolt Sötét Urat.
A postán hatalmas tömeg szorongott, a sarokban zúgó klíma kétségbeesetten, de teljesen reménytelenül próbálta felvenni a harcot a fülledt meleggel. A Halál már hülyére izzadt a fekete leple alatt, de hősiesen és méltóságteljesen tartotta magát – most először hálásan gondolva a macskákra, hiszen a cafatosra tépett köpenye alá be-bekúsztak a légkondi hűvös hullámai.
Méltóságán már amúgy is esett némi csorba, mikor befelé menet a forgóajtó odacsípte a köpenyét, közszemlére téve pajzán ördöglányokkal tarkított alsónadrágját, és két biztonsági őrnek kellett kimentenie.
- Sietni kellene, még el kell mennünk a Spárba - súgta Anya a fülébe.
Köpenye alá burkolózva a Halál belesuhintott a tömegbe. Ez nem volt túl nehéz, tekintve, hogy így is folyamatosan beleakadt mindenbe es mindenkibe, csak úgy hullottak az emberek körülöttük, a Halál pedig minden alkalommal egyre kisebbre húzta magát zavarában. A közelben állók rosszallóan néztek rá, már akik egyáltalán észrevették, mert többnyire inkább a telefonjaikba és fejhallgatójukba bújva meredtek maguk elé. Mindenesetre a sor rövidebb lett.
A villamoson újabb bonyodalom támadt – mert persze, hogy tömegközlekedéssel kellett menni, Anya fáradt volt, nem akart gyalogolni, a Halál csak vágyakozva nézte a széles, a pokoli hőség miatt szinte teljesen üres járdákat. Persze mozdulni nem nagyon mert, a zsúfolt 4-es 6-os nem alkalmas akrobata mutatványokra, a hosszú nyelű, borotva éles kasza pedig villamosozásra. Ebből lettek a bonyodalmak is, bár a Halál később a Jóistenre is megesküdött, hogy nem szándékosan kaszabolta le a fél villamost. Anya mindenesetre lenyomta egy üresen marad székre, mellét támasztva a szatyrokkal teleaggatott kaszát. Szőke copfos kislány ült mellette, tágra nyílt szemmel bámulva a csuklyás alakot, míg anyukája fennhangon telefonált, heves mozdulatokkal kísérve mondandóját, bár a Halál szerint a fontosabb stratégia pontokon elhelyezett „bazdmegek” is elég nyomatékosnak tűntek.
A kislány kitartóan bámulta, a Halál pedig zavartan morzsolgatta a köpenye szélét, nem nagyon tudta, mit lehet tenni ilyen helyzetben, rég volt már része ennyire őszinte érdeklődésben. Meg aztán ezekkel a mai, modern anyukákkal nagyon kellett már vigyázni, nem lehetett csak úgy, ártatlanul megcsipkedni egy kisgyerek arcát, mert azonnal fúriává váltak, és Ő számos rossz tapasztalat után inkább nem is kereste már a gyerekek társaságát. Amúgy is egyre kevesebb dolga volt velük, az az „orvostudománynak „nevezett valami, oltások és egyéb „varázslatok”, amiket a Halál meg sem próbált megérteni, betették az ajtót az üzletnek.
Aztán a helyzetet az Oktogon mentette meg, pár óvatos mozdulat után leszálltak, a maradék tömeg pedig unottan összezárt mögöttük.
- Segítesz még felcipelni a szatyrokat? – kérdezte Anya a kapualjban, miközben óvatosan egyensúlyoztak a kukából kiborult szemétszigetek között. Lapos macskapillantások kísérték őket az ajtóig, és a Halál, mivel kedves volt az élete, inkább a cipekedést választotta.
Fél órával később sütivel és kávéval teletömve, nagyjából elégedetten sétált lefelé a lépcsőn. Egészen profán gondolatai támadtak, többnyire az életről, amiről így nagyjából 5000 év után derült ki, hogy voltaképpen semmit sem tud. Szabadnak és nyugodtnak érezte magát, ettől olyan ideges lett, hogy remegni kezdett, és a lába körül tekergőző macskafalkára vetette dermesztő pillantását.
- Sicc, dögök! – dörögte megfellebbezhetetlenül, de persze nem hatotta meg őket, egyáltalán, fülsiketítően kerregtek és a legváratlanabb helyen másztak be némileg megviselt palástjának résein.
A Halál leült a padkára és előszedte a zsebében rejtegetett csirkeszárnyakat, amit Anya csempészett bele, gondosan alufóliába csomagolva. Szétosztotta az illattól teljesen bepörgött szőrös terroristák között, majd hátradőlve végignézett az utcán. Tulajdonképpen egész jó kis nap volt ez.
