"Ma megint jár a villanyújságja. Mármint a férjemnek. Nem tudom, az önök férjével hogy van, de az enyémnek egy villanyújság betűi futnak a homlokán, amiket csak én látok, de én aztán úgy tudok olvasni, akár önök ezt a könyvet. Nem mondom, néha kényelmes, ha a embernek olyan férje van, akinek villanyújság jár a homlokán, néha viszont fölöttébb kellemetlen.
Ő természetesen tagadja az egészet, azt állítja, hogy képzelődöm. Tudják, milyenek a férjek, mindent kiforgatnak. ... Azt állítja, az olyanokkal, mint mi - de különösen és - az ember sose tudja, hol végzi. Villanyújságja alapján azt hihetnénk, hogy mindentől, amit mondok, teszek vagy akár gondolok (persze nekem is megvan a magam - neki szóló - villanyújságja), csak frászt kaphat egy épeszű ember. Ez volna ő. Más épeszű ugyanis nincs a családban. Mindenki ütődött. Mindenki a fekete krónikába való.
Valójában teljesen normális népek vagyunk, hajtogatom. Hiába állítja az uram villanyújságja, nem a mi bűnünk - legkevésbé az enyém - , hogy ez az év ilyen mozgalmas volt, inkább a Fátum ludas benne, ahogy a régi rómaiak mondanák. Ám ő tagadja, hogy régi római volna. Szerinte a Fátum - én vagyok. "
B.Gasperini
