Babák – Az első év
- Minden út egyetlen, ugyan olyan lépéssel kezdődik –
Különös szociográfiai és kultúrantropológiai kísérletbe fogott Thomas Balmes francia dokumentumfilm rendező: a világ négy különböző pontján, más-más szociokultúrában élő kisbaba életét követi nyomon, a születéstől az első év végéig.
Mari Tokióban szülei egyetlen gyermeke, a szigetország családmodellének „hagyományaival” ellentétben a kislány neveléséből édesapja is szervesen kiveszi a részét.
A namíbiai Ponijao a család nyolcadik tagja, az első, aki a stáb jóvoltából orvosi kontroll mellett született, és ezért még egy kecskét sem kellett eladni.
Bayarjargal a mongol sztyeppe közepén él testvérével és állattenyésztésből élő szüleivel. A gyerekek gyakran vannak egyedül, ilyenkor Bayarjargal, hogy meg ne sérüljön, az ágyhoz kötözve várja a hazatérésüket.
Hattie San Franciscoban egy jómódú család első gyermeke, szülei szeme fénye, akinek neveléséről már a fogantatása pillanatában nagyon határozott elképzeléssel rendelkeztek.
A négy kicsin keresztül képet kaphatunk a négy különböző kultúráról, ahol más és más környezeti adottságok, társadalmi elvárások mellett mégis hasonló szeretetben és ütemben cseperednek a babák.
A film készítői szerint az alkotás egyaránt hordoz vígjátéki, akciófilmes, drámai és lírai jelenteket, megírt párbeszédek, narráció és utasítások nélkül, egyszerűen csak rögzítve a gyerekek mindennapjait természetes közegükben, Bruno Coulais intenzív és gyönyörű dallamaival aláfestve. Láthatjuk Ponijaot, amint az afrikai porban a kutyákkal játszik, testvéreivel verekszik, a szó legnemesebb értelmében véve kőkori körülmények között. Bayarjargalát, akinek ugyan már van televíziója, de a család kecskebakja magától értetődő természetességgel issza le a kisfiú alól a fürdővizét. Ezzel szemben ott a civilizált, jómódú amerikai és japán család, a divat- és filmiparban dolgozó szülőkkel, babajógával, csoportterápiával, ipari mellszívóval, dadával, óriási játékhalmok közepén, ahol azonban soha nincsenek „kettesben”, mindig ott a telefon, az internet, a dvd, a felvilágosult nyugat összes átka-áldása.
A film nem akar többet, mint megmutatni, hogy a gyökeresen eltérő hatások ellenére az élet fejlődése hasonló a civilizált luxusban épp úgy, mint a világ tetején lévő jurtában. Mind a négy gyerek okos, boldog, a maga eszközeivel kreatív, hasonló ütemben fejlődnek az interaktív játékok és a közvetlen természeti környezet „felhasználásával” egyaránt. Természetesen ez felvet több kérdést, többek között, hogy szükség van-e a trendi jógára vagy a speciális fejlesztésekre, hogy a sok ingerrel megbombázott japán és amerikai baba további fejlődését, a család összetartását, harmóniáját segíteni vagy épp gátolni fogja-e túlcivilizált életmód, de ez már a következő 20-25 év filmje, kérdése.
Babák – Az első év
színes, szöveg nélküli francia dokumentumfilm, 79 perc, 2010
rendező: Thomas Balmes
zeneszerző: Bruno Coulais
operatőr: Jerome Alméras, Frazer Bradshaw, Steven Petitteville
producer: Amandine Billot, Alain Chabat, Christine Rouxel
vágó: Reynald Bertrand, Craig McKay
