rosemaring

Hétfőn vettünk egy bilit. Pirosat, háttámlásat, semmi csingilingi, zene, fittyfene, "csak" egy snassz piros bili, fehér támlával. Már első este simán ráült, egy pillanatra sem félt tőle, bár nem vártam eredményt, nem is erőltettem, ott volt a nappali közepén, szokta, ismerkedtek, barátkoztak. Aztán ma reggel, miközben pucér popsival tombolt a szőnyegen hirtelen leguggolt, megpróbálta megtisztelni a szőnyeget, mire felkaptam, rátettem a bilire ő pedig fülig vigyorral tette, amit tennie kellett. Na jó, azt hiszem bevallhatom, hogy majd elolvadtam, körbeugráltam, megtapsoltam, megdicsértem minden irányból, szerintem el sem tudta képzelni, anyának mi baja lehet, mindenesetre lelkesen megtaposta magát és velem örült. Nem vonok le ennyiből messzemenő következtetést, de a premier megvolt, a fogadtatás kiváló volt, úgyhogy hajrá, csak így tovább!