rosemaring

Eljött a február. Még mindig nagyon hideg volt, szakadt a hó is, de ez nem akadályozott meg abban, hogy legalább kétnaponta ne sétáltunk volna hatalmasakat, ki a Margitszigetre, végig a Duna parton, akár órákat is, ilyenkor aludt a legjobban, a mozgástól, a ringatástól elkábulva, az sem zavarta, hogy a komplett délutáni csúcsforgalom dübörgött körülöttünk. Bár még tudott aludni az erkélyen, de már sokkal éberebben, mint addig, és persze mindig akadt egy Family Frostos vagy kukásautó, esetleg egy riasztó, ami felébresztette, úgyhogy kezdtünk átszokni a napközbeni kiságyban alvásra. Ahogy eddig is, csak szoptatás közben volt hajlandó elaludni, ezt elrontottam már az elején és elárulhatom, hogy több mint tíz hónapig tartott, amíg korrigáltam. Napközben már csak háromszor aludt, közben akár órákat is ébren volt, gagyogott ész nélkül, nézelődött, érdeklődött, nyúlkált, mindent szeretett volna megfogni, amit elért, azt megragadta, el sem engedte és azonnal a szájába is vette. A szájába, amiből ömlött a nyál, mert elkezdődött a fogzási időszak, aminek hál istennek, ezt leszámítva semmi jele nem volt. Rettenetesen erős volt, már a kórházban a csodájára jártak, mert hason fekve három naposan tartotta a fejét, mostanra a kezünkbe kapaszkodva stabilan ülésbe húzta magát. Sokat feküdt-ült a felhúzott térdünkön, bohóckodott, grimaszolt és egyszer csak elkezdett nevetni is. Mit nevetni, hangosan kacagott amikor csikiztük, emelgettük, hintáztattuk, minden játékot hangos rötyögéssel jutalmazott. Kezdte felfedezni a környezetében élőket, megismerte a cicákat, főként Mizut, az egyetlent, akit ő is érdekelt, hagyta, hogy szagolgassa, nyalogassa, miközben tépte a fülét- farkát-szőrét. Megismerkedett Noellel, aki fél évvel idősebb nála, figyelte és próbálta ellesni, kifürkészni a tudományát: a fordulást, a tornáztatón magasban lévő játékok elkapását, a zoknija lehúzását, stb. Először ment vendégségbe, három órát töltött a (jövendőbeli) keresztanyjánál, míg a szülei kimenőt kaptak: némi lelkiismeret furdalással ellógtak moziba.

Lassan kezdett tavaszodni. Megkapta a következő adag oltást és a kötelező beutalót a koponya és csípőultrahangra. A koponyán nem volt semmi baj, teljesen rendben volt, de a csípőultrahangon enyhe kötöttséget állapítottak meg ezért állandó terpeszpelenkát és napi tornáztatást írtak elő. Meg is vettük a pelenkát, ami gyakorlatilag egy műanyag téglalap, arra hivatott, hogy eltartsa a két combját egymástól, hivatalosan gyógyászati segédeszköz, szerintem egy inkvizíciós kínzóeszköz. Rozi mindenestre nagyon utálta, így talán ha egy hétig hordta a 6 hét helyett (akkor is csak hébe-hóba, nem állandóan), viszont naponta többször tornáztattam, masszíroztam és bíztam benne, hogy ez elég lesz. A másfél hónappal később esedékes kontrollra összeszűkült gyomorral vittem vissza, féltem, nagyon féltem, hogy a gyengeségem miatt kárt tettem benne, gipszről, kengyelről rémálmodtam.  A doktornő megvizsgálta és azt mondta: - látja anyuka, meg volt az eredménye a terpeszpelenka használatának, a kislány teljesen rendben van, nincs szükség további kezelésre. Anyuka meg lapított, mint béka a fűben és bőszen bólogatott.

Rengeteget izgett-mozgott, ennek az lett a vége, hogy március végén először hátról hasra, aztán vissza is megtanult forogni, ami annyira tetszett neki, hogy innentől kezdve abba sem hagyta, fél órákat elszórakozott a zzal, hogy ide-oda pörgettyűzött.

Közben árultuk a kocsinkat, egy kétüléses, Honda CRX Del Solt, az apja addigi szeme fényét, amit bár egyöntetűen imádtunk, de mivel méreteinél fogva nem lévén túl gyerekbarát, nem igazán volt más választásunk.

Aztán egyszer csak elolvadt a hó, felszáradt a föld, kezdett zöldülni, rügyezni a város, továbbra is jártuk a szigetet rendületlenül, de most már a piros pléddel együtt. Hason fekve feküdt rajta, két kézzel markolta a friss füvet, ismerkedett a levelekkel, a bogarakkal, az illatokkal, a rohangáló kutyákkal, felfedezte a gyerekeket, napról napra elkápráztatott minket valami új tudománnyal és mire istenigazából beköszöntött a tavasz a mi pici babánk határozott egyéniséggé, önálló személyiséggé vált, igazi kiscsaj lett belőle.

 (február 22. 5400 g/56cm, március 29. 6380gr/58cm)