Attilának ma pályázati anyagot kellett leadni Nyíregyházán, úgyhogy úgy döntöttünk, lemegyünk már tegnap, ott alszunk anyunál, az csak 30 km Nyíregyházától, nem kell korán kelni + meglepjük + legalább megmutatjuk az új kocsit (mert hogy van új kocsi, halleluja). Este nyolcra le is értünk, megállunk a kapuban, leakasztom az ajtó belső oldalárol a kulcsot és azzal a mozdulattal le is ejtem. A túloldalról a kutya annyira örül, hogy nem tudom kitapogatni, mert állandóan nyalja a kezem. Ok, akkor beugrok a kerítésen. Na itt derült ki, hogy már nem vagyok sem 20 éves, sem 50 kiló..... azért megoldottam (önerőből!), átmászok, azaz..hmmm....ugrok, erre a hős házörző elkezd szétnyalni és akármerre mozgok, 5 centire leveti magát előttem, lába kalimpál az ég felé, azonnal vakarjam meg a hasát. Ok, ezzel a szituval is megküzdök, a tök sötétben végre megtalálom a nyomorú kulcsot, beengedem az uramékat, lopakodunk hátra, hogy majd jól meglepjük anyámat, erre zárva az összes ajtó. Jó, akkor meglepinek lőttek, felhívom, hogy engedjen be. Kicsöng....kicsöng.....kicsöng....basszus. Feltolom a redőnyt a szobája ablakán, a telefon már majd lepattan az ágyról, anyám sehol. ggrrrr%x@&&{}!!!@{&"§§%ggrrr..... na ennyit a meglepetésről.
(Azért a végére csak előkerült, lett meglepi, öröm, boldogság, Rozi azonnal kapott hirtelen felindulásbol 4268 puszit)
